Megnyitja Fischer Balázs, festőművész

Zene: Kassai Zolka, gitár

A kiállítás ingyenesen megtekinthető 2026. február 26-ig nyitvatartási időben.

FÉNYTÓNUS
A korábbi Benyomás témából nőte ki magát a mostani fény kergetésem. Zebegény és Balaton szerelmese vagyok, a tájat már absztraktálva festem. Amikor ezen helyeken sétálok, nem tudom figyelmen kívül hagyni ahogy a fény utat tör magának a tájban, faágak között, víz hullámzásakor. A fák nemes kitartó állása minden természeti behatás ellenére, délcegen viseli a megpróbáltatásokat, mind egy-egy történetet mesélve. Sokan vannak, de mégis csak önmagukra számíthatnak kiszolgáltatott helyzetükben. Minden energiájuk a fény felé húzódik, amely az éltető erő, maga az élet energiája, lüktetése. Fény tónus. Fény ezerféle szín kombinációja és dinamikája. Ezeket a behatásokat próbálom megfogni a képeimen, ahogy monumentálisan kapaszkodik a törzs az életbe.
Életút a művészetben
Morvay László, Gál Imre Stúdiójába 12 évesen kerültem. Ő mutatta meg, hogyan kell egy formát, vagy egy látványt papírra vetni és a fantáziának a végtelen határát hogyan alkalmazzam. Mindig szigorú volt, csak akkor lehetett absztraktálni, ha már ment a realizmus.
Véletlenül keveredtem le Budapestről Dunaújvárosba. Képzős osztálytársam invitáltált le. Életemben először ott festettem olajjal, Pats József tanított festeni. Tizenhat évesen ez az anyaghasználat teljesen lenyűgözött. Számos témám is lett, elsősorban arcokat festettem, aztán a „sapkás” korszakom alakult ki.
A feloszlott „A csoport” -ból lett a „Skicc Alkotócsoport”, jómagam is alapító tag vagyok. A különbség annyi, hogy nemzetközi táborokat is szervezett Józsi. Ebben az időszakban a festészetem átalakult, elhagytam a portét, inkább egész alakos figurákat festettem. A vonalhálózatot hasonlóan használtam, akár a textil művész a rongyot a rongyszőnyegben vagy a szövő a szálakat; motívumokká alakítottam, és formába rendeztem, míg ki nem adott egy képet. Festészetem igen grafikus hatást keltett, de inkább olyasmivé vált, mint egy faliszőnyeg. Irányvonalak adták meg a képeim dominanciáját.
Zebegényi művésztáborba való jelentkezés során ismertem meg Sinkó István és Lajta Gábor tanár urakat. Sinkó megmutatta, hogyan kell a természettel eggyé válni, megérteni és a színt megjeleníteni a vásznon. Megtanultam alkalmazni önmagával a színes árnyékot, a fényt és színtant. Minél inkább jobban absztraktáltam annál inkább meditatív állapotba kerültem a képpel és látvánnyal. Elkezdtem a színből kikeverni a feketét, ami nem fekete, hanem árnyék szín lett. Színreflexet tanulmányoztam. A természet maga az absztrakció, a figura pedig a látvány része. Felvetődtek a kérdések; mi az én viszonyom a világhoz? Hol tartok most? Holnap már nem ez leszek. A színek belső fényét kerestem. A fény és a tónus összekapcsolódásából formák születtek. Már nem is a látvány érdekelt, hanem a pillanatnyi fények, a technika. Ezen tanulmányokhoz elsősorban Zebegényi Művésztáborok adtak lehetőséget, hogy eggyé váljak a tájjal és a fénnyel. Lajtával töltött elbeszélgetések, filozofálások még közelebb hoztak a kísérletekhez.
Covid időszak és kicsit utána; Talent pályázatra bevállogatták egy munkámat, azonban kitört a járvány. A kép elzárva mindenkitől pár hónapra a kiállításon raboskodott. Senki nem mehetett sehová. Ez az élethelyzet megint festeni kényszerített, de már itthon a műtermemben. Szerencsémre találtam modellt, valamint a rengeteg zebegényi vázlatom megvolt, így a műtermemben az évek alatt felgyülemlett skicceket vászonra tudtam vinni. Amikor a járvány épp nyári szünetét tartotta, akkor én is újra tudtam egyesülni a természettel, vidékre utaztam, Gyulán és Tázláron sok időt töltöttem, folytattam a munkát. Akkori nagy témán a Benyomás volt. Kivételesen mesterek nélkül festettem. Elsősorban a színek, a fény, érzelmek kísérletével foglalkoztam és ennek technikai kivetítésével a vászonra. A körülöttem lévő világ átfogalmazásán dolgoztam. Kísérletezem a színekkel, formákkal. Pillanatnyi fényeket kergettem, az éppen aktuális hangulatommal egybefüggően. Kitágult figyelemmel kezdtem el megvizsgálni nem csak a fények játékát, napszakokat, hanem az embereket, a pillanatnyi benyomásokat, magát a látványt. Emberi hangulat rezgéseket és azok keveredését, pillanatok energiáit és ennek kifejezését kutattam. Már nem volt fontos a figura és a táj, ez csak ürügy arra, hogy a színek-fények ráhatását az érzelmekre megmutassam és az adott pillanatot megfogjam.
Visszatértem Zebegénybe, nagyon szeretek ott festeni. Az ottani légkör lenyűgöz. Az egyik Zebegényi utamkor fedeztem fel a Szabadiskolát, és azonnal jelentkeztem is a nyári táborba. Megismertem Fischer Balázst és Wolf Esztert. Balázs rávilágított a megfigyelés fontosságára, a karakteren túl az arányok összegzését hogyan tudjuk egy rajzlapra rátenni. Elsősorban figurális beállításokat rajzoltam Balázs kurzusán, a portrén át a krokin keresztül egészen a figura a tájban beállítások voltak, vissza az alapokhoz, de mégis másképp. Eszter a meditatív művészetet mutatta meg nekünk, sétákat szervezett Zebegényben, és pillanat skicceket vetettem rajzlapra.
Egyesültem a természettel, már nem a táj volt a fontos, hanem bizonyos elemei. Talán így született meg a „Fák” sorozatom, ahogy tekeregnek felfelé az ég felé. Lenyűgöző ahogy a fák levelei között megjelenik a fény.

A programváltozás jogát fenntartjuk.