Az Orczy-ház

A régi pesti városfal külső oldalán haladó, egykori váci országút mentén arisztokrata családok bérházak sorát kezdték el építeni. A mai Király utca sarkán 1730-ban, a környéken elsőként, egyszerű fogadó épült „zum englischen König” cégérrel. Innen ered egyébként az utca máig is létező neve. A fogadót 1756-ban elbontották, majd helyére és a szomszédos telekre épült fel egy hatalmas barokk épület, annak a báró Orczy Józsefnek a megrendelésére, aki 1792-től 1798-ig Zemplén vármegye főispáni tisztét töltötte be. 1774-ben feleségül vette Berényi Borbálát, akinek felmenői között Nyáry ősök is voltak. Így a házasságkötéskor a Nyáry vagyon egyesült az Orczyak és Hallerek vagyonával is, ezért ez a házasság újabb anyagi gyarapodást hozott az Orczy családnak.

A Király utca sarkán a családi vagyonból megvásárolt pesti telken felépülő hatalmas méretű ház befejezését Orczy József már nem érte meg. Azt már özvegye fejeztette be, és tőle nyerte az épület az Orczy-ház nevet. Ez éppen az az időszak volt, amikor II. József 1783-ban kiadott türelmi rendeletét követően megindulhatott a zsidók betelepülése Pest egyes külterületeire. Mivel Orczy József halálakor hatalmas adósságokat hagyott mag után hátra, özvegye, a bárónő egy akkoriban még mindig elég merésznek tűnő elhatározással zsidóknak adta bérbe a házat. Első bérlői olyan főként óbudai lakosú, eredetű zsidók lettek, akik az akkori pesti szabályozások miatt ingatlant itt egyébként nem vásárolhattak, de a pesti vásárokon igyekeztek túladni portékáikon. Ez volt egyébként az akkori, városfalon kívüli Pest legnagyobb háztömbje.

Az épület-komplexum nagyságáról fogalmat alkothatunk abból, hogy persze XIX. századi bővítésével, a fénykorában 142 lakás, 37 raktárhelyiség, több ezer akó bor befogadására alkalmas pince, mészárszék, két fürdő, két zsidó templom volt. Volt itt orvos, szatócs, rabbi, baromfimetsző, zsibárus, kocsis és patikus. Zsidó iskolát az 1814. évi királyi rendeletre létesítettek az Orczy-házban. Az iskola a Normal-Schule mintájára működött, de a héber nyelvi oktatással kiegészítve. Egy tanár és két segédtanár 200 főt tanított itt.  Ugyanebben az épületben volt egy másik iskola is, amelyben 160 fő tanult.

Ha azt mondták a XIX. századi  Pesten, hogy üzlet, akkor az Orczy-házat értette rajta szinte mindenki. Az épület-komplexumot és környékét lüktető, lármás, pezsgő élet jellemezte. Az udvaron sorjázó üzletek és raktárak mellett itt működött - szinte önálló műintézményként - az Orczy kávéháza, ami az 1795-ös megnyitásától kezdve az igazi „zsidó vircsaft” színtere volt. Hajópadlós termeiben vágni lehetett a füstöt, fokhagymaszag keveredett a nyersbőr minták bűzével, mivel 1856-ig rendszeresen nyersbőr vásárokat is tartottak az épületben. De egymást túlordítva egyezkedtek az itt rendszeresen a gabonakereskedők is.

Így ír Orczy-házról Ágay Adolf (Porzó), az Utazás Pestról-Budapestre (1843-1907) című korabeli könyvében: „Régi, igazában ódon, ősi épülete Pestnek nincs. De ami némileg már a szürke rozsda színét kezdi magára váltani, azt is kegyetlenül és kegyeletlenül bontották le s bontják egyre még most is, hogy e sorokat írom. Csákány-halálra van ítélve a híres Orczy-ház, melynek három udvarában templomok, színházak, vendéglők, kávéházak, boltok és raktárak olvasatlan száma szorong. Amely ház leginkább arról volt nevezetes, hogy óránként egy aranyat hajt; (….) Ε rengeteg épület falai közt tanult járni Szily Adolf, a m. kir. egyetemen a híres tanára; s itt született egyetemünk egy másik jelese is, Schwimmer Ernő, aki első emelte fontosságra az addiglan mostohaságban sínlődött dermatopathologiat, a bőrbetegségek gyógytanát. Sőt, ha fölemlítését szerénytelenségre nem magyarázzák: a három nagy udvarnak ragyáin ott hanczúroztam magam is ezekkel a fiúkkal. (…)”

A házat végül 1936-ban bontották le.