„Betűk,
létforgácsok betűk rendjébe fojtva,
szövegek idéznek fel hiány-képeket,
ebben a képtelenségben születnek mondatok.
A megidézett felidéz másokban is emlékeket.
Magánemlékmű sebekre forrasztott hegekkel,
nem gyógyít, csak elfed, mégsem ereszt.
Szorítás és magamutogatás határán,
önigazolás és értelmezés szorításában,
átruházott sors, feltételezett sorstársaknak,
társaknak.
A tiszta papírra karcolt jelek tehetetlenek,
beléjük fagyott fojtott sikolyok, sóhajok, sírások,
semmit sem segítenek a túlélésben.
Néhány tétován artikulált töredékmondat
nyújt menedéket, mankót, megnyugvást.
Béke nincs, az elengedés reménytelen,
a papír fölé hajolva elmosódott arcokat
maszatolnak a le nem pergő könnyek.
A szem homályos a hályogtól, hazugságtól.
A megváltás elmarad, ígérete halálos illúzió.
Ez egy „így jöttem, így megyek" írás,
múlt, jelen, félt jövő.
Szeretek filmezni, tanítani, írni.
És végtelenül szeretem az enyéimet.
Nehéz elköszönni." - Surányi András

A szerzővel Dr. Treuer Tamás – pszichiáter
és Kiss Richárd – operatőr beszélget.

A könyv a könyvesboltokban és a helyszínen is megvásárolható!