Családi emlékezet, zsidó gyökerek, női sorsok.

Az Örökölt szárnyak egy személyes visszatérés: nagyszülők, édesanya és egy elhunyt nővér emlékének állít emléket. A festmények alaprétegét a nővér írásai adják, amelyek a debreceni zsidó családi lét hétköznapjait idézik meg a 60–70-es évek Magyarországán.

A képeken visszatérő motívumok — a füst és a madár — a gyermekkori tájból indulnak, és szimbólummá válnak: az elillanó, mégis mindent átjáró jelenlét, a lélek és a túlélés képei.

A „szárny" itt nem menekülés, hanem örökség. Mindaz, amit magunkkal hozunk: kimondott történeteket és elhallgatott rétegeket, erőt és sebezhetőséget. A családi történeteken keresztül a 20. századi magyar zsidó tapasztalat egy szelete válik láthatóvá — ahol a múlt nem lezárt, hanem tovább rezdül a jelenben.