A Merre tovább vidéki zsidóság? programsorozat részeként július 1. és 21. között a Szegedi Zsidó Hitközség történetét bemutató kiállítás várja a látogatókat a Csányi5-ben.

A kiállítás a szegedi zsidó közösség több mint kétszáz éves történetét mutatja be: az első betelepülőktől kezdve a közösség virágkorán és a holokauszt tragédiáján át egészen napjainkig. A tárgyi emlékek, archív fotók és személyes történetek mellett azt is megmutatja, hogyan tudott a közösség a háború után újra talpra állni, és hogyan működik ma is aktív hitközség Szegeden.

A megnyitón Heisler András, az Erzsébetvárosi Zsidó Örökségért Alapítvány elnöke arról beszélt, hogy gyerekként a Dohány utcai zsinagógában külön helyük volt a vidékről érkezőknek. Később döbbent rá, hogy a budapesti zsidóság jelentős részének családi gyökerei vidéki közösségekhez vezetnek, miközben ezek története sokszor háttérbe szorul. Ez inspirálta a Merre tovább vidéki zsidóság? kiállítássorozatot is, amelynek legújabb állomása Szeged.

Heisler egy biztató példát is említett: a mosonmagyaróvári hitközségben idén ősszel 1956 óta először tartanak bár micvót. Szerinte ez jól mutatja, hogy egy kis közösséget sem szabad leírni, mert a zsidó közösségek mindig képesek megújulni. Szeged pedig ennek különösen jó példája, hiszen több mint kétszáz éve a magyarországi neológ zsidóság egyik legfontosabb vidéki központja.

A kiállítás külön figyelmet fordít a holokauszt személyes történeteire is. Láthatók Liebmann Béla megrendítő fotói, amelyek a háború utolsó hónapjait és a túlélők hazatérését örökítik meg, valamint olyan dokumentumok és emléktárgyak is, amelyek közelebb hozzák a deportálások emberi oldalát. Ugyanakkor a tárlat nem áll meg a tragédiánál: azt is bemutatja, hogyan indult újra a közösségi élet a háború után, és hogyan vált a hitközség ismét Szeged kulturális életének fontos szereplőjévé.

Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke, akinek beszédét Kunos Péter elnöki főtanácsadó olvasta fel, hangsúlyozta, hogy Szeged különleges helyet foglal el a magyarországi zsidóság történetében. Kiemelte a Löw rabbik munkásságát és a Baumhorn Lipót által tervezett Új Zsinagóga jelentőségét, ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy a vidéki zsidóság történetének elválaszthatatlan része a holokauszt pusztítása. Szeged azonban kivételnek számít: itt ma is működik egy aktív, folyamatosan megújuló közösség, amely egyszerre őrzi múltját és építi a jövőjét.

A kiállítás egyik legfontosabb üzenete éppen ez: a vidéki zsidóság története nemcsak a veszteségekről szól, hanem a túlélésről, az újrakezdésről és egy olyan közösségről is, amely több mint kétszáz év után ma is élő része Szegednek.

Ofira Sepulveda-Asztalos