Zsidónegyed a Teréz-, majd Teréz- és Erzsébetvárosban: a Budapestre bevándorló zsidóság port of entry-jétől a nagygettóig, és annak felszabadulásáig

Manapság kevesen, talán a bulinegyed túlszaladási jelenségeitől szenvedő lakói sem - vitatják, hogy a Zsidónegyed Erzsébetváros egyik, ha nem az első számú gyöngyszeme. De érdekes módon annál többen tartják problematikusnak, miszerint lehet-e, korrekt-e Zsidónegyednek hívni a Teréz- és Erzsébetváros belső részén, a Király utca mindkét oldalán elterülő városrészt.
A megnevezéssel szemben averziókat táplálók egyrészt a városrész etnikailag és vallásilag kevert jellegére, másrészt a modernizáció korabeli, ha nem is kizárólag a modern építészetre redukálódó architekturális városszövetre, végül a kifejezés szerintük ahistorikus jellegére szoktak hivatkozni. Az elnevezést támogatók pedig mindezzel szemben inkább az európai holokauszt emlékezetpolitikát szokták szembehelyezni, és a kortárs turisztikai érdekeket: a bulinegyed kulturális negyeddé való átmárkázásának vágyát.
Előadásom kettős célt tűz maga elé: egyrészt amellett szeretnek érvelni, hogy a városrész és társadalmának 1838-1945 közötti történetének egésze a végkifejlettől függetlenül is alátámasztja a Zsidónegyed elnevezés használatának történeti megalapozottságát, amely ráadásul fennakadás nélkül belesimul a közép-európai nagyvárosok (pl. Bécs, Prága, Varsó, stb.) zsidósága térbeli-társadalmi szerkezetének modelljébe. Másrészt arra is kísérletet teszek, hogy a Zsidónegyed változó mindennapjaiba is bepillantást nyerjünk a nagy árvíztől a gettó felszabadulásáig. Harmadrészt az alapvetően történeti logikát követő gondolatmenet talán a kortárs kulturális turisztikai tervezés számára is fontos kiindulópontokat szolgáltathat.

A belépés ingyenes.
A programváltozás jogát fenntartjuk.