Alkalmazott grafikát tanult, majd ötöd, hatod év festőszak elvégzése után a Kaposvári Egyetem pedagógiai, művészeti karán diplomázott 2005-ben. 1999 óta vesz részt egyéni és csoportos kiállításokon. Művei megtalálhatók hazai és külföldi magángyűjteményekben. Munkái láthatók voltak Budapesten a K11, Platán, Godot, Tölgyfa, Négyszoba, K Galériában, Kaposváron a Vaszary Képtárban, Szín-Folt, Pro Arte Galériában, Dombóváron, Balatonföldváron, Fonyódligeten, Várdán, valamint számos munkájával vett részt vidéki vándorkiállításokon és egyéb hazai, kortárs tárlatokon.

Az alkotást spirituális folyamatként éli meg, melynek során a lét alapvető kérdéseire keresi a választ: Ki vagyok én? Honnan jöttem? Mi a világ? Mi az élet és mi a halál? Mi az, hogy valóság? Mi az idő és mi a tér? Művészetét leginkább a keleti filozófia illetve metafizikai gondolkodás inspirálja, valamint a természetközeliség szeretete. Saját megfogalmazása szerint munkái az érzékeken túli megismerés vetületei. Meditációs gyakorlatként is felfogott alkotási tevékenységében spirituális párbeszédet folytat az anyaggal, mely során lélektani, szimbolikus és transzcendens tartalmakat hoz felszínre.

A Hullámok című kiállítás egy válogatás Koltai Sebestyén a ”Tér és az idő” tematikájára készült képeiből. A kiállításon olyan alkotásokkal találkozhat, melyek az élet örök kettősségével foglalkoznak : sötétség és fény, magasság és mélység, közel és távol, élet és halál… Minden kép egy önálló univerzum, együtt pedig olyanok, mintha egy nagyobb egység darabjai lennének. Az elvont tájképek, vagy egy egy vertikális vagy horizontális kompozíció bevon minket a dolgok egyszerűségében rejlő misztériumba, ahol összemosódnak a dimenziók, terek, idők, halk rezgések, vagy hangos üvöltések, állandóság és örök mozgás, változás. Jelen munkáinak központi témája a létezés transzcendenciája és az individualitás meghaladása. Kevés, bár annál markánsabb gesztussal ragadja meg az idő múlását egy meghatározott vagy éppen meghatározhatatlan térben, ahol misztikus tájak, időtlen folyók, távoli horizontok olvadnak össze a kozmosz hangos, vagy épp hangtalan de örök rezgéseivel. A színek szinte teljes mellőzésével a vonalak és ecsetvonások hangsúlyozásával a minimalizmus lényegét tükrözi és mély kapcsolatát fejezi ki a japán esztétikával és a zen elvekkel. Egyszerű kompozíciói vagy absztrakt tájképei egyedülálló perspektívát nyújtanak a végtelen kozmoszra és a határtalan emberi szellemre. Legtöbb munkája arra inspirálja a nézőt, hogy töprengjen az univerzum és az emberi lét lehetőségein. Ha elmerülünk ezekben a nyugodt terekben, érezhetjük a minket körülvevő milliárd jelet, rezgést, melyek, mint egy csendes, folyamatos zene, összeköti a nézőt az alkotással és az azon túli mindenséggel. Képei egyszerre szólnak lendületről és nyugalomról, egymást kioltó vagy felerősítő erőkről, közelségről és elérhetetlenségről. Alkotói gyakorlatában ötvözi a racionális gondolkodást és az intuitív kreativitást, a világmindenség mélyebb megismerésének vágya hajtja. Ahogyan ő maga megfogalmazta: „ A művészeti tevékenységemet meghatározó fő ösztönző erő azoknak a dolgoknak a keresése, amelyek az örökkévalóság és a halhatatlanság gondolatát sugallják. ”

A megnyitó és a kiállítás is ingyenesen látogatható.

Megtekinthető nyitvatartási időben 2025. március 30-ig.

A programváltozás jogát fenntartjuk.