Virágesőben világelső

Korda György - Képes Gábor tanulmánya

Miért épp a táncdalénekesek?

A huszadik század második felének emblematikus figurái a táncdalénekesek. Hogy miért éppen ők? Erre nem könnyű azonnal felelni. Könnyed, vidám megszólalásaiknak szakmai alázatuk ad mélységet, profizmusuk átragyog a falusi haknikon éppúgy, mint a színházak, hangversenytermek deszkáin tartott előadásokon, a televíziós műsorokon, a szilveszteri parádékon – ahol „annyi arc ismerős.”

És a falusi hakni miért lenne kevésbé fontos, mint az Erkel Színházas szereplés? Amikor házhoz viszik a kultúrát és a szórakozást olyan érdeklődőknek is, akik nehezen férnek hozzá a fővárosi, nagyvárosi lehetőségekhez. Ki csinálná utánuk a napi 4-5 fellépést az ország különböző pontjain?

Volt egy táncdalénekes triumvirátusunk, három férfiénekes, akik már a 60-as években rajongott sztárok voltak – és még a 2010-es évek sajtója is teli volt a velük kapcsolatos hírekkel. Aradszky László, Koós János és Korda György. Aradszky 1935-ben született, 2017-ben búcsúzott el a Szondi utcától a Nagymező utcáig tartó életétől és pályájától, a színpadtól, melyen 1960-tól az utolsó másodpercig szórakoztatta hálás közönségét. Töltőtolljavítóból lett a magyar Paul Anka. Az 1937-ben született Koós János a mai Romániából, székely családból származott, édesapja iparos pályára szánta, végül zeneakadémista, oboista lett, 1960-tól hivatásos táncdalénekes, a magyar Vico Torriani – 2019-ig élt köztünk. A legfiatalabb csapattag, az 1939-ben született Korda György a Dob utcából lett a magyar táncdal legendája – bár felmenői a vegyipari technikumban taníttatták. Ő kezdte a legkorábban a pályát, 1958-ban – és az ő pályája sokunk örömére még messze nem ért véget. A magyar Karel Gott, a magyar Claudio Villa – kereshetnénk ezeket a párhuzamokat, de még a gyanúját is kerüljük el annak, hogy ezek a hasonlítások kisebbségi érzésen alapulnak.

Amikor Gálvölgyi János küldött egy videokazettát Benny Hillnek, az ismert brit humoristának azzal a kommentárral, hogy büszke rá, hogy őt nevezik a magyar Benny Hillnek, a történet szerint a brit burleszkikon ekképp reagált: ő meg büszke, hogy az „angol Gálvölgyi” lehet. Persze Gálvölgyi Hill „magyar hangja” is volt – Korda pedig énekelt Gott- és Villa-dalt is. Meg annyi más, eredeti magyar szerzeményt is.

A korszellem „kitermel” hasonló, nagy karaktereket.

Lehetett volna színész is, felvételizett a Színművészeti Főiskolára. Ady halálának centenáriumán (2018-19) egy ország csodálkozott rá, milyen átéléssel, remekül szavalja a költőóriás Megöltem egy pillangót című versét.

Megölök egy pillangót,

Óh, áldott isteni perc,

Szent kéje az ölésnek:

Minden gyűlöletemért

Hal meg e szines féreg.

Ki várja a holnapot:

Igy várja azt a holnap.

Vágjon elé a halál

Minden boldog mosolynak,

Szakadjon meg az erő,

Kezdetén nagy vívásnak,

Ne legyen víg lakoma

Az élet mindig másnak.

Tűz legyen minden arany,

Minden boldog csók méreg.

Szárnyad van, csapkodsz, örülsz?

Hát ezért öllek én meg.

S boldog vagyok, mert öltem.

Kamaszként még nem volt ehhez elég érett. Az általa is legkönnyebbnek hitt, legnehezebb hivatáshoz, a könnyű műfaj autentikus képviseletéhez viszont tökéletesnek bizonyul már több mint 65 éve.

Pályatársak és vetélytársak, egy generáció képviselői. A beatzene előtt szocializálódott énekesek nemzedéke ez, ugyanakkor sikereik párhuzamosan robbantak be a beattel – Kordát is kísérte az Illés zenekar anno -, generációs lázadást talán csak a kiélezett kritikákban érzékeltek, a rockzenész pályatársak respektusát kivívták.

Részben nagyon könnyed, táncolható dalokat énekelnek (a korai lemezeken szerepel is, hogy melyik dalra milyen tánc járható: mambó, fox és az akkori relatíve friss divat, a twist például). „Hogyha szárnyaim lennének” – énekeli Korda – és valóban szárnyalnak a dalaikkal, mint a „pillangó”. A beat egy jellemző tendenciájával ellentétben nem (vagy nem jellemzően) társadalmi problémákról szólnak dalaik, nincsenek ilyen, a kor problémáit visszhangzó üzeneteik. A fő téma a szerelem, s ha néha a szövegek közhelyesek, egyszerűek is, a szerelmi téma ereje koruk „trubadúrjaivá” teszi őket: az ő dallamaikkal vallanak szerelmet, az ő fordulataikat kölcsönzik az udvarláshoz a szeretők, az ő lemezeik szólnak a csalódott szerelmesek lemezjátszóin is.

A táncdalénekesek – akik nyilván nem csak hárman voltak, egy egész generációról van szó – dalkincse a nemzeti kulturális örökségünk része, s hiába a kortárs humánértelmiségiek által gyakran kárhoztatott szövegvilág, G. Dénes György, S. Nagy István, Szenes Iván, Vándor Kálmán számos szövege klasszikussá érett (egyébként a költészet is dalszövegkincsként indult, úgy általában, néhány évszázaddal előbb). Nagyon magyar jelenség ez, de nem független a nemzetközi áramlatoktól.

Magyarország államszocialista ország volt – utólag könnyű rásütni, hogy az akkori politikai vezetés számára kapóra jött a politikasemleges popzene, valójában számos esztétikai és lényegében üzleti megfontolás révén is szabályozták a táncdal helyét és szerepét, nem élveztek kizárólagos támogatottságot, meg kellett küzdeniük máig ható előítéletekkel.

A német slágerkultúra, a fantasztikusan gazdag és sokszínű olasz canzone-hagyomány, a szovjet és kelet-európai dalkincs (Kobzon és Gott) és persze az úthengerként taroló amerikai zenei divat is markánsan hatott a magyar szerzőkre és előadókra. Nekünk volt Táncdalfesztiválunk, de volt San Remo és volt Eurovízió is, volt áramlás az országok szórakoztatóipari szereplői között.

A táncdalénekesek egy korszak és egy nemzedék életérzését fejezték ki. Természetesen hatottak rájuk az elődök is, kezdve a könnyűzene ősforrásaival, a népies műdalok előadóival (hazánkban a nótaénekesekkel, cigányzenészekkel), folytatva az operettszínészekkel, a második világháború előtti kuplék előadóival, kabaréénekesekkel, éneklő filmsztárokkal, gramofonsztárokkal, rádiókedvencekkel, majd a rádió („Tessék választani!”) és az 1957-ben indult magyar televízió korábbi kedvenceivel. A közvetlen előttük járó nemzedékből a dalszerzőként is kvalitásos Breitner János, a külön-külön és együtt is zseniális Vámosi János és Záray Márta, a nyugati típusú sztárként tündöklő Németh Lehel – és a pályájuk elején velük párhuzamosan nagyon jelentős slágerekkel jelentkező többiek, különösen Ákos Stefi, Hollós Ilona, Németh József, Putnoki Gábor, Sárosi Katalin, a korosztályukhoz tartozó, de még vérbeli rádiólegendaként induló, a Hold ragyog a Dunánnal még Vámosi Jánost is szakmai féltékenységre ingerlő Szántó Erzsi egyaránt hatnak rájuk.

És persze a néhány évvel fiatalabb és néhány évvel később országos sztárrá érő Bakacsi Béla, Kovács Kati, Máté Péter, Poór Péter, a tragikus halála miatt örökifjú halhatatlanná vált Szécsi Pál is mind táncdalénekesek, nem is akármilyenek. No meg persze ma is vannak, akik táncdalokat énekelnek... Ki karikírozva a „retrót”, ki hitelesen és együttérzően-beleérzően, ízlés és kvalitás szerint.

Hősünk, Korda György tehát egy szervesen fejlődő, nagyon ága-bogas zenei kultúra aktív képviselője, ma már emblematikus Táncdalénekesünk – akitől ezúton is elnézést kérünk, mert több nyilatkozata szerint is jobban kedveli az egyszerű „előadóművész” megnevezést. Mi nem érzékelünk a táncdalénekes szóban pejoratív mellékzöngét, viszont ha kimondjuk ezt a szót, rögtön előttünk van egy sor kellemes dolog: autogramkártyák, kottafüzetek, kislemezek és nagylemezek, rádióból felvett felvételek orsói és kazettái, fellépő szmokingok, állómikrofonok. No meg: még valódi, nagy könnyűzenei infrastruktúra, szimfonikus zenekarok és fúvósok, vokálkórusok, vérbeli konferansziék… Mindez együtt… És még sok-sok más…

És egy zsidó kisfiú a Dob utcából, aki Magyarország kedvenc énekese lett.

„Szólni fog a sziréna”

Mint oly sok jó történet, Korda Györgyé is az Erzsébetvárosban kezdődik. A kicsiny alapterületű, de nagy népsűrűségű városrészben, melynek arculatát elsősorban a Király utca és a Dob utca határozza meg – és amely teli van a városi életmód, különösen a pesti zsidóság nyüzsgő, örömökben gazdag, de rettenetes fájdalmakat is elszenvedő sorsának emlékeivel.

Korda György – eredeti nevén Klein György – 1939. január 4-én született a Dob utca 52-ben, egy 1892-ben emelt, háromemeletes, neobarokk bérházban. Aki a környéken sétál, manapság talán először Seress Rezső zeneszerző és Beamter Bubi jazzmuzsikus, vibrafonista emléktábláit fedezi fel a Dob utca 46/B házon, no meg hogy a környéken található a Fészek Klub – a művészvilág találkozóhelye Korda életében is megszentelt tér volt – és a Kispipa vendéglő is, ahol a Szomorú vasárnap dallamáról híres Seress mester utolsó éveiben zongorázott.

Amikor Klein Gyurika megszületett, a városrész igazi főszereplői a kispolgárok voltak, akik műhelyeikkel és boltocskáikkal megtöltötték élettel Erzsébetvárost. Hogy milyen zenét hallgathattak? A harmincas évek végén és a negyvenes években alighanem itt is a lüktető ritmust lágy hangjával ellenpontozó Kalmár Pál tangói, a Márkus Alfréd, azaz Frédi mester bolondos melódiáit utánozhatatlan pesti pajzánsággal előadó Kazal László slágerei szóltak a bútordarabnak beillő, recsegő rádiókból és a gramofonokból. No meg a dzsentrisen sármos Jávor Pál és a drámaian zengő Karády Katalin filmbetétei váltak népszerűvé – először a vásznon, majd a 78-as fordulatszámú lemezeken. Efféle dalok szűrődtek ki a környékbeli szórakozóhelyekről is, a bárzongoristák olykor kissé hamiskás előadásában.

Balázs Klári 2007-ben írt, A Korda sztori című kitűnő könyvénél hitelesebb forrást aligha találnánk – hiszen a feleség jegyezte le a férj anekdotáit, emlékeit. Ebben Korda varázslatos helyként mesél a környékről. „Az előjelek ugyan nem voltak túl biztatóak, hisz Édesanyám elbeszéléséből tudom, hogy igen nehezen jutottam ki a világba. Ezáltal a fejem kissé deformálódott, úgyhogy mikor drága Apám meglátott, ijedtében felkiáltott: - Tejóisten, ez a lopótökfejű gyerek az enyém!? – A nővérek megsajnálták, és kézzel átgyúrták egy kicsit szegény koponyámat. Csoda, hogy ilyenre sikerült!” – adomázik Korda a kötetben.

A mindig derűs Korda házaspár a traumákról ritkán és keveset mesél, Korda nem is tartja magát traumatizált egyéniségnek, történetei főleg a házfelügyelő nagypapa az éjszakai kapuőrzést elviselhetővé tevő ultipartijairól, a zsúfolt, másfél szobás nagyszülői lakás barátságos, szeretetteli légköréről szólnak. Pedig főhősünk születése után néhány hónappal kitört a második világháború, Magyarországon pedig a zsidó polgártársaink életét egyre több diszkrimináció, megkülönböztetés, majd közvetlen életveszély tette egyre elviselhetetlenebbé. „Drága Apámat és a két húgát elvitték a haláltáborokba. Auschwitzból Ravensbrückig megjártak minden poklot. A két nagynénémet Josef Mengele (az auschwitzi koncentrációs tábor orvosa) is „kezelte”, úgyhogy egész életükben lelkileg és testileg is sérültek maradtak” – meséli Balázs Klári könyvében a nagynénikről, akik egyébként szülei mellett, de nagyon fontos segítő szerepet vállalva egész életükben támogatták és nevelték.

A háborús trauma tönkretette a szülők házasságát, az édesapa 36 kilósra lefogyva vergődött haza a földi pokolból, s utána nem talált már igazán egymásra a házaspár. Előtte Gyurinak és az édesanyjának, nagyszüleinek is kijutott a szörnyűségekből, a gettósítás és a nyilasterror időszakát részben a szülőházban, a Dob utca 52-ben vészelték át, részben egy Pozsonyi úti védett házban. „Jöttek a németek, és mosolyogva közölték, hogy a gyerekeket egy kis nyaralásra viszik, mindenki a teherautóra! Édesanyám szerzett egy kisbödön zsírt, és az arany jegygyűrűjét belerejtette. Azt mondta: - Gyurikám, ha kenyér kell, ezt add oda a néninek vagy a bácsinak! – Hédi nevű unokahúgommal (…) kézen fogva mentünk ’üdülni’, de mikor felszálltunk volna a teherautóra, a német tiszt elordította magát: Halt! Genucht! Morgen! (Állj! Elég! Holnap!) – Nem fértünk fel a teherautóra. Másnap felszabadultunk, de az összes kisgyereket, akiket előző nap elvittek a teherautóval, a Dunába lőtték. (Üzenet a holokauszt tagadóinak.)” – emlékezik Balázs Klári könyvében.

Felejthetetlen, ahogy 2014-ben, 75 évesen mesélt Korda György a Csillagos házak napján. Ironikus, hogy a „csillagról” a filmcsillag, a popsztár juthat eszünkbe, de itt a középkori pogromvilágot felelevenítő megkülönböztetést jelző „sárga csillagról” van szó. Mint említettük, Korda ritkán beszél a holokausztról, de itt a kiállást választotta.

Szeretetteli nosztalgiával mutogatta az épület lakásait az udvarról, nem kendőzve el azt sem, hogy nem minden lakásban volt WC. Klein Kálmán, a házmester nagypapa másfél szobás lakásában viszont volt – és az egész család ott időzött náluk, pedig az első emeleten Korda szüleinek, a harmadikon a két nagynéninek volt saját lakása is. „Annál az egy WC-nél sokszor volt sorban állás”. Korda felidézi a többi lakót is, a kislépcsőházat, ahol sokat rosszalkodtak – és a szomszédokat, köztük Schwarzékat, akik gyermeke a leghíresebb ausztrál képkereskedők egyike lett – már Silver néven, mert a „Gold egy kicsit gyanús lenne”. Felidéz egy idős lakópárt is, Izidor bácsit és Szeréna nénit – az idős hölgyet azzal riogatták a háborús években a gyerkőcök, hogy „Szeréna, szólni fog a sziréna”.

A gyermeki csínytevés és ártatlanság évei voltak ezek – egybeesve a zsidóüldözés korával, így Korda az utolsó nemzedékhez tartozik, aki a Holokauszt időszakát átélte. A Csillagos házak napján azt mondta: „Inkább vidámabb dolgokról szoktam beszélni, de úgy éreztem, ide kellett jönnöm, mert ennek az időszaknak soha nem szabad újra megismétlődni. Se a mi életünkben, se a gyerekeink, unokáink életében nem fordulhat elő, hogy a vallásuk, bőrszínük miatt embereket megsemmisítsenek, ellehetetlenítsenek. (…) Mi bennünk is egy olyan dac és elhatározás van, hogy nem csinálhatják meg még egyszer velünk azt, hogy kis kölykök visznek végig bennünket az utcán – és ütnek, vernek, mint az ökröket. Ezért vagyok itt – (…) – abban reménykedem, hogy mi olyan nép leszünk, mint voltak a dánok” – idézte fel a „legkeresztényibb dán királyt” és a dán népet, akik a német megszállás alatt teljes szolidaritást vállaltak a zsidó lakossággal, azzal a szemlélettel, hogy náluk csak dánok vannak, származásuktól, vallásuktól függetlenül. Korda azt vallja, ez a normális hozzáállás, itt is csak magyarok vannak, egy ország lakói, vallásuktól, származásuktól függetlenül egy közösséget alkotva. „Látom, hogy szép ez a ház és a lakók kedvesek. Legyenek nagyon boldogok, mindannyiunkkal együtt. Ezen a napon csak ezt tudom kívánni.”

A felszabadulás után továbbra is Erzsébetváros maradt gyerekkora helyszíne. Előttünk van a városrész: nemcsak a Fészek klub, de Kordáék házának aljában Szőke néni ivója, Korda nagyapjának zöldség-gyümölcsüzlete, s egy közeli pékség, ahol „a forróság miatt igen lengén öltözött fiatal lányok” készítették a kenyeret, a kamaszodó Gyuri legnagyobb örömére. Szőke kocsmája nemcsak a fröccsre szomjazó felnőttek törzshelye volt, de a kisfiú fantáziáját is megragadta, hiszen a tulajdonosnő fia, Szőke János a Fradinál volt tartalék játékos – és a 40-es évek végén a Fradi híres játékosai, Budai, Kocsis és a többiek is be-betértek egy pohár italra: „ott lovagoltattak a térdükön”.

Ezek már a boldog gyermekkor kulisszái, ahol Klein bácsi, a gyümölcsös és házmester nemcsak az ultizásra tanította meg – hétévesen már pénzben játszott! –, hanem emberi tartásra is, hiszen Klein urat a környéken mindenki szerette és tisztelte.

Szeretni kell, ennyi az egész

Az 50-es évek családi békében, szeretetben telt Gyuri számára – s már az elemi iskolában is megmutatkozott a szereplési vágy benne. Egy barátjával énekelt duettet egy iskolai rendezvényen. „A folyónál állt Dunnyuska, Dunnyuska, Dunnyuska” – Szép kis orosz dalocska volt, a siker sem maradt el, de akkor még nem gondoltam, hogy ennek a nótázásnak egyszer majd lesz folytatása – idézi fel Erdős László Életünk lapjai című könyvében.

A középiskola kevésbé hozott sikerélményt számára, szülei a Petrik Lajos Vegyipari Technikumba járatták, de a humán beállítottságú – és egyre inkább a randevúk és a kártyázás felé kacsintgató – kamaszfiú csak bukdácsolt a kémia és más reál tárgyak világában. Csatári Bencének adott életút-interjúja világít rá a kezdőpontra:

„Az igazat megvallva gyerek- és kamaszkoromban nem sok fogalmam volt a táncdalokról. Az egyik barátommal az akkori Tinódi moziban – ami a Nagymező utcában volt – vagy húszszor megnéztük a Trubadúr című olasz operafilmet. Ez a típusú muzsika fogott meg engem először, a könnyűzenével nemigen foglalkoztam. Viszont, miután otthagytam a technikumot, és elhelyezkedtem a Budafoki úti Kábel- és Sodronykötélgyárban, felfigyeltek arra, hogy kellemes orgánumom és jó hangom van, így az ottani munka helyett a kollégáimat szórakoztattam, énekeltem nekik. Nekem elvileg többek között az udvart kellett volna söpörnöm, de ők sokszor beültettek egy talicskába, körbetoltak az épületben, miközben énekeltem, és más elvégezte helyettem a munkát. Ekkor már éreztem, hogy az énekléssel hatást lehet gyakorolni az emberekre, és kezdett megfogalmazódni bennem, hogy jó lenne ezzel komolyabban is foglalkozni.”

Mi más lehetne a kezdés Korda számára, mint egy olasz film, egy olasz opera, Itália szellemi mintája. Feltehetően Carmine Gallone 1949-ben forgatott Il Trovatore című művéről van szó, amely Giuseppe Verdi operáját ültette át a film világába. Takács Róbert tanulmánya szerint az 1956-os forradalom után, november végén nyitottak ki újra a mozik – és ez a film benne volt abban a 22-ben, amely a nyitó kínálatban volt, így a 17 éves Klein Gyuri már beülhetett rá.

A művészi ambícióktól fűtött kamaszfiú a Színművészeti Főiskolára is felvételizett, ekkor választotta a Korda művésznevet – először Károlyi György akart lenni, végül édesapja javasolta a Kordát a „túl nemesi” hangzású Károlyi helyett. A Korda annyira illik hozzá, hogy évtizedekkel később, első izraeli fellépésén megkérdezték tőle, hogy „eredetileg” is Korda-e. „Válaszul elmesélek egy történetet. Működik Magyarországon egy Pannónia szálloda és vendéglátóipari vállalat, ennek főkönyvelőjét Kenedinek hívják. Mindahányszor, hogy érdeklődnek nála, rokona-e az amerikai elnöknek, így felel: Meglehet. Amennyiben eredetileg ő is Klein” - csillogtatja meg humorát az énekes, egy Nagy Józsefnek adott interjújában.

A szülők támogatták fiúk művészi, énekesi ambícióit – és 1958-ban beíratták Vécsey Ernő zenepedagógushoz, zeneszerzőhöz, zongoraművészhez – a korszakban nagyon ismert Zsolnai Hédi sanzonénekesnő férjéhez -, aki magántanárként kezdett foglalkozni vele. Alighanem meglátta benne a tehetséget, hiszen 1958. december 25-én már fellépést intézett neki: a Zeneakadémián tartott Kit hozott a Mikulás? – A ma sztárjai, a jövő csillagai című fesztiválra nevezte be. Az előadáson két dalt is énekelt, Vécsey Az igazi jazz című szerzeményét, melyet emlékei szerint négyszer is visszatapsolt a közönség – és Domenico ModugnoVolare című világslágerét, amely abszolút telitalálatnak bizonyult az előadóművész későbbi pályáját tekintve (a Forró éjszakák című 1986-os albumon is hallhatjuk, Vándor Kálmán szövege mellett ennek a későbbi feldolgozásnak a hangszerelése is elismerésre méltó).

A fellépést az Országos Rendező Irodánál letett, sikeres vizsga után újabbak követték, majd 1959-ben elkészültek az első rádiófelvételek is: a Mozi-duett az ekkor már befutott énekesnővel, a dal szerzőjének, Bágya Andrásnak a feleségével, Hollós Ilonával.

A magyar táncdal akkori nagyasszonyával, a nála egy fél nemzedékkel idősebb Hollós Ilonával a mozizásról dalol a Szeretem én című táncdalban, Szenes Iván szövegével. „Gyanútlanul pereg a film”, miközben a szerelem győz a nézőtéren. „Híradóval be-bejárod percek alatt a világot”, „szünetben perecet eszel, új, idei slágerrel.” A kedvesen csilingelő dalban a megszemélyesített film, a mozi csak mulatságos díszlet a szerelmi cselekményhez.

…És hogy a legismertebbet említsük, melyet a legtöbb publicisztika „az első Korda-slágerként” ünnepel, a „Szeretni kell”, Nádas Gábor szerzeménye Fülöp Kálmán szövegével is az első dalok közé tartozik. „Szeretni kell, ennyi az egész” – a dal valóban az érzelmes és mindig optimista, az életet nem túlbonyolító táncdalénekes ars poeticája lehetne.

Van egy kis televízió

A rádió- és lemezfelvételeket, számos élő fellépést, köztük a második világháború előtti korszakban már legendássá lett, az Ezt a nagy szerelmet tőled kaptam én című örökzöldet komponáló Orlay Chappy zenekarával való koncerteket a kötelező sorkatonaság szakította félbe. (Egyébként legelső fellépését is Chappy mesternek köszönhette a Budagyöngye Étteremben.)

A katonáskodás miatt lemaradt az 1962-es év legnézettebb műsoráról, a Ki mit tud?-ról, de a katonatársakban is jó közönségre talált, ott is alkalma volt fellépésekre – és a rendezvényszervezők, pályatársak sem felejtették el a leszerelés után.

A hatvanas évek első felében már számos kislemezzel és slágerrel jelentkezett, országos ismertségre tett szert, a televízióból is megismerhettük arcát. Korfestő, szellemes dalok ezek: „Van egy kis televízió a szívem közepén” – énekelte az 1957-ben indult Magyar Televízió hőskorában.

Van egy kis televízió a szívem közepén,

ha nem vagy vélem mégis mindig látlak én.

Éjszaka álmomban, vagy ébren reggel, délután

soha nincs rajtad kívül más a műsorán.

De hogyha melletted a képernyőn egy nőcske áll,

vibrál a kép, s a készülék itt benn úgy fáj.

Amikor jól vagy, jó a vétel, s nézlek boldogan.

Ezért ha elromlik az adás,

csak te vagy a hibás,

a hiba nem az én szívemben van.

Gerényi Tibor dalszövege érdekesen fűzi egybe a szerelmi szálat a relatív újdonságot jelentő, de a műszaki hibái, megbízhatatlansága miatt bosszúságot is okozó készülék élményével.

A korszak egyik legmaradandóbb Korda-slágere a Nem vagyok ideges című twist (Deák – Halmágyi szerzemény). Megint korfestő, a korszak városi életét karikírozó részlettel:

Ha egy busz elmegy, másik jön,

magam nem töröm,

és amit a kalauz mond,

nyugton eltűröm.

És nyugodt vagyok én,

ha éjnek idején

harsog a rádió,

én még ezt sem veszem zokon.

Ma már kalauzok nincsenek – és a rádiókészülékek helyett jobbára a „Youtube-diszkó” harsog, de a vérpezsdítő, humoros dalt közel 60 év után a Carson Coma nevű zenekar is feldolgozta, a huszonéves fiúkból álló banda jól emeli ki a dal időtlen vagányságát, amerikai stílusú lazaságát, miközben a hozzá forgatott klip a hatvanas évek esetlenségeit is karikírozza, nem bántó módon.

A 60-as évtizedben alakult ki a Korda-imázs jó pár kelléke, eleme. Az MTK klubjában Sándor Csikar labdarúgófenoménnal ultizó, a Fészekben műfordítókkal, irodalmárokkal, így Réz Pállal, Réz Ádámmal, az akkor még drámaíróként jeleskedő (később, ha nem is jobbszélső, mint Csikar, de szélsőjobb) Csurka Istvánnal kártyázó, nőcsábász, de nem macsó, hanem kedvesen könnyed, bűbájos életművész figurája.

És ehhez az életművészethez művészet kell, állóképesség a havi akár 100 haknihoz és repertoár, könnyen az előadóhoz köthető dalokkal. Egy Hang vagy – és semmi más. Ezt a bóknak beillő sértést a színészkirály, Latinovits Zoltán mondta róla, már a 60-as évek második felében. Ekkor Korda és akkori párja, Mátray Zsuzsa egy házban lakott vele, a Bajza utcában. Egy 36 négyzetméteres lakásokból álló, különleges garzonházban, melyet csupa művész lakott. Az épületben társalgók, könyvtár, étterem, mosoda, portaszolgálat működött: a kor jóléti utópiájának egy érdekes kísérleteként.

Van egy kis televízióm: Korda egyike lett a TV-kultúra nagy nyerteseinek. 1966-tól minden évben a Táncdalfesztivál számított a Magyar TV legnagyobb sikerének, az utcák elnéptelenedtek, amikor az adásokat sugározták. 1966-ban a Hazudik a szemed című száma lett népszerű, 1967-ben már előadói díjat nyert. A Bocsánat, hogyha kérdem című szép, patetikus, nagyívű szerelmes sláger több felvételt, hangszerelést megért, de még mindig sokszor látható kívánságműsorokban az eredeti, fekete-fehérben rögzített fesztiválelőadás.

Az 1968-as Táncdalfesztiválon már a beatnemzedék aratott, de Korda is közönségdíjat kapott. Mindkét előadott dala, az Ébredés és az Égig érnek a fák is ismert szerzemény a mai napig. 1969-ben az Aki melletted él és az Emlékezni rád szintén kedvelt dalok lettek. Meglehet, Kordát pedig kicsit elkönyvelték, mint az érzelmes dalok előadóját, de talán nem is bánta ezt a skatulyát.

Ebben az évben jelent meg kislemezen a Rozsda lepi már az emlékeimet című szám is, melyben S. Nagy István dalszövege pontosan ábrázolja azt a keretet, a Kádár-korszak kisemberének belátható világát, melyben ezek a dalok olyan szépen működnek:

Néhány szál virág, egy kis kabin a Rómain,

egy februári nap fenn a Mátra csúcsain.

Pár emléktöredék, ami megmaradt nekem,

Hát így múlt el egy szép, sírig tartó szerelem.

Feltűnt mellette a ragyogó dalszövegíró – és szintén életművész, örök mókamester – Vándor Kálmán, aki nem kevésbé sikeres sportújságírói pályája mellett ontotta magából a szövegeket, főként olasz dalok meglehetősen szabad és a hazai közönség ízlésére szabott, jól sikerült fordításait. A Claudio Villa előadásában világslágerré lett Non pensare a me-ből megindító, gyönyörű magyar dal lett Kár a könnyekért címmel – és még sorolhatnánk a dalokat, Kész boldogságtól a Búcsúszóig. Vándor mester bevezette Kordát a római popkultúra világába – a Trubadúr hazaérkezett.

A nagylemezek kora

A hetvenes évekre mindig úgy gondoltam, mint a hatvanas évek „beérésére”. Az ott elkezdődött folyamatok, divatok kivirágoznak, feldúsulnak, olykor dekadens vadhajtásokat növesztenek a következő évtizedben. Néhányan a magyar hetvenes éveket szürkének mondják, s nyilván, a végletek sokféleségében nem fürdőzhetünk olyan mértékben, mint a korszak amerikai vagy olasz utcáin járkálva. De van bőven látnivaló és van neonfény.

Az évtized elején még kitartott a Táncdalfesztiválok sorozata, mellette a Magyar Rádióban is hallhattunk hasonló műsorokat (Tessék választani, Made in Hungary). A Made in Hungary-n 1969-ben egy originál Vándor-szerzemény (ez alkalommal nem olasz dallamra, hanem Blum Józsefére), a Visszatérek én hozott első díjat Kordának. „Visszatérek én, hiába űzöl el / átkarollak majd, ahogy a tűz ölel” – a szórakozott szövegíró egy szerkesztői értekezleten kiáltott fel örömében, megtalálva a megfelelő rímpárt. Alighanem a derék újságírók értetlenkedtek, milyen tűz öleli a sportrovat vezetőjét.

Az első díj után 1972-ben és 1973-ban még két előadói díjat is besöpört a Made in Hungary-n az énekes.

A 60-as évek végén Korda már nemzetközi fesztiválok, sikerek felé is tekintő országos sztár volt, 1969-ben Tardos Péter magyar szövegével ő vitte sikerre a Lady Carnevalt is, Karel Gott bohókás, mégis önparódiába hajlóan anakronisztikus nótáját. Ez a dal még fél évszázaddal később is megosztó, sokan és sokszor ízléstelenül parodizálják. Az viszont tény: az államszocialista országok hírességei, a kelet-európai előadók közül kevesen gyökeresedtek meg a nyugati centrumországok pop szcénájában, Karel Gott – főleg az NSZK-ban – közéjük tartozott. Prága csalogánya pedig Korda György hangján szólalt meg magyarul – igaz, ez a magyar hallgatóknak azt sugallta, Karel Gott egyedül erre az egy dalocskára fűzte fel a nemzetközi sikerét (ennél távolabb pedig nem is lehetnénk a valóságtól).

A fentebbi előzmények után nem véletlen, hogy Korda is a nagylemezkultúra egyik éllovasa lehetett Magyarországon: 1970-ben jelent meg első, a nevét viselő nagylemeze. A zenei kultúra fontos produktumai ezek az LP-k: 10-12 dallal és egy jó borítóval már komplexebb üzeneteket lehet átadni. Az első Korda LP-vel Korda kilépni készült a skatulyából. Ott vannak a korongon a saját, nagy slágerek, mint a Visszatérek én és a Bocsánat, hogyha kérdem, ősi örökzöld Lehár Ferenctől, a Vágyom egy nő után – és megannyi angolszász világsláger magyarítása.

Korda hangján szólal meg Tom JonesDelilah-ja és a Beatles (!) Can’t Buy Me Love-ja, Tony Bennett I Left My Heart in San Franciscója. A legtündéribb pedig Jimmy Van Heusen szerzeményének, a Nancy with Laughing Face-nek a G. Dénes György által írt magyarítása: Manci, a kis pesti lány. (Az eredetit többek között Sinatrától, magyarul pedig, évtizedekkel korábban, Lantos Olivértől hallhattuk.)

Ez a korongot még közel két tucat LP követi: 1985-ig szólóalbumok, majd 1986-tól a már a borítón is közös produktumként publikált Korda György – Balázs Klári hanglemezek egész sora. Összességében több millió eladott lemez, aranylemezek, ma már elképzelhetetlen eladási statisztikák.

És megannyi megújulás… A hetvenes és korai nyolcvanas évek lemezein (Napfény kell a virágnak, Mondd, hogy szép volt az este, Boldog idők, Én megálmodtalak, Maradj még, Lady N, Szeptember volt) igényes, nagyzenekari hangszerelés jellemző és olyan művészek együttműködése, mint Schöck Ottó.

A Zoránék csapatából, a Metro együttesből is ismert Schöck és zenésztársai nemcsak a hangszerelésben hoztak újítást, de a dalok értékvilága, stílusa is változott, az olaszos érzelmességet a magyar beat-rock jegyei gazdagítják. A talán legjobban sikerült, legsokszínűbb album, a Boldog idők borítójáról Korda egy hippykorszakot idéző keretből mosolyog vissza.

A címadó dal – Schöck – S. Nagy alkotás – nyilván nem szándékosan, de hátborzongatóan átértelmeződik, ha a politikai rendszerváltás után visszatekintve olvassuk-hallgatjuk, szinte a korszak iránti (fonák, ellentmondásos) nosztalgia magyarázataként. Talán ezt az átértelmeződést előlegezi meg Korda villanásnyi feltűnése András FerencVeri az ördög a feleségét című korszakos filmjében (1977). Ilyen értelmezést kínálva került be a dalszöveg e sorok írójának Az élet egy nagy öröklakás című verseskötetébe is (Fiatal Írók Szövetsége, 2002), egy posztmodern gesztusként, vendégszövegként.

Hazugságok, vallomások, boldog idők.

Lopott csókok, kis csalások, boldog idők.

Ó, mennyi kedves emlék,

mind-mind elsuhan csendesen.

Semmi baj, legfeljebb ma már más az életem.

Azok voltak a régi szép, boldog idők.

Senki sem hozza vissza, ó,

már az elmúlt perceket, nem is lehet.

Hiába sírunk érte

ábrándosan fájdalmas, bús könnyeket.

Közös utak a fák alatt, boldog idők.

Sétahajó, egy szál virág, boldog idők.

Ó, mennyi kedves emlék,

s ez ma kevésbé fáj nekem.

Az ember néha még azért sírni kénytelen.

Hol vagytok már ti régi szép, boldog idők.

1974-ben kéthónapos tengerentúli turné következett Kanadában és az USA-ban, olyan együttműködőkkel, mint Jákó Vera nótaénekes és Harangozó Teri táncdalénekes. Ugyanebben az évben jelent meg a Mondd, hogy szép volt az este című LP, melyen a Gyöngéden című dal is hallható Váradi Zsuzsa magyar szövegével. Megint egy emblematikus Korda-sláger: eredetileg Nino Rota kompozíciója, a Keresztapa film zenéje, melyet a legtöbben Andy Williams, illetve a Keresztapa énekesét alakító Al Martino előadásában ismernek angolul.

A hetvenes évek második felében és a nyolcvanas évek elején a diszkókorszak hangzásvilága az új, friss szín: máig sikeres diszkókori szerzemény a Lady N (Schöck Ottó – Solymos Antal), amelyben a titokzatos címszereplő a diszkóklub dívája, de az előadó – a táncdalénekes – nosztalgikus karakter: a tangó, a „szerelmes, szép szó” visszatéréséről ábrándozik.

Máté Péter és S. Nagy István zseniális dala a Reptér, Máté elképesztően menő hangszerelésével – ez a dal sokadik reneszánszát éli, 2021-ben a ferihegyi Liszt Ferenc Repülőtér himnusza lett, új klippel… A Reptér egy lemezen jelenik meg 1981-ben Wolf Péter és Szenes Iván szerzeményével, a cseppet sem diszkós, inkább protest hangulatú Kiabálj, ha valami fájjal. Egy derék kritikus tollára is tűzte, politikai felhangot kifogásolva – ironikus, mert Kordánál apolitikusabb előadót keresve sem találni.

A diszkókorszakban számos parádés TV-felvétel is készült Kordával, örömmel fedezzük fel mellette a korszak bombázó manökenjét, a későbbi remek színésznőt, Rák Katit, miközben a Szívemből énekelek című dalt, egyfajta ars poeticáját énekeli egy önálló műsorában. Olaszos-érzelmes énekesünk kínálata tehát egyre szélesebb, sokszínűbb, de azért a romantikus vonulat is végig megmaradt: a bájosan szelíd szerelemfelfogást képviselő Szivárványfényben, a pátoszos Lady Laura (mindkettő világsláger magyarítása) és originális, Kordának írt opusz, a Virágeső (Schöck – S. Nagy).

Az imádott nőnek valóban trubadúrként udvarló férfi énekel, ahogy énekelhetett volna több évszázaddal azelőtt is: „Virágeső hulljon reád / köszöntse fény lábad nyomát / amerre jársz, te rólad suttogjon a szél / suttogja azt, hogy drágább vagy mindenkinél.” A dal elmaradhatatlan közönségkedvenc, ezért 1998-ban pályája 40 éves jubileumát a Virágeső című válogatásalbummal és koncerttel ünnepelte a pesti Vigadóban.

A hetvenes évek második felében és még sűrűbben a nyolcvanas évek első felében már egy-egy duett is sejteti a megújulás irányát: Csuka Mónikával, egy bravúros felvételen Cserháti Zsuzsával, majd egyre többször az igazi szerelemmel és társsal, Balázs Klárival, aki egyre több albumán közreműködő, majd szerepe egyenrangú alkotótárssá fejlődik.

Új sztár születik: Korda Balázs

Ez a tanulmány csak Korda György Erzsébetvároshoz kötődő gyermekkorát mutatta be kicsit részletesebben, a felnőtt évek kapcsán inkább a pályakép bemutatása a célunk. Így a magánélet fordulataira nem tértem ki – a hatvanas évek elején volt egy házassággal megkoronázott, de rövid ifjúkori kalandja Kovács Iby színművésszel, primadonnával, akivel hamar különváltak útjaik (de a válásról egyszerűen megfeledkeztek, ezt akkor kellett kimondani, amikor Balázs Klárival a házasságra került sor). A hetvenes évek második felében pedig egy rövid szerelem Kiss Katalin énekesnővel, akivel közös gyermekük született, Korda Judit, 1980-ban. A pár azonban nem kötötte össze az életét.

Az igazi nagy szerelem Balázs Klári személyében érte el. Balázs Klári Korda-sztori című könyvében olvashatjuk: 1978-ban, a Budai Parkszínpadon ismerkedtek meg, a Made in Hungary fesztivál során, melyen Korda a Csak egyetlen egyszer tudsz élni és a Lady N című dalokkal aratott sikert. Itt lépett fel Balázs Klári a Skála együttessel. Valódi, beteljesült szerelem csak 1980-ra lett az ismeretségből, amikor a Halló, itt Korda György című balatoni turnén együtt dolgoztak.

Balázs Klári (eredeti nevén: Boros Klára) csakhamar elvált első férjétől, Balázs Gábor zenésztől és házasságot kötöttek. Balázs Klári közel másfél évtizeddel fiatalabb Kordánál, ez könnyűzenei értelemben már egy nemzedéknyi különbségnek is mondható, hiszen az 50-es, 60-as évek hagyományos tánczenei szféráját maximum nézőként-hallgatóként, mint gyermek élvezhette. De ő maga, saját jogon is professzionális énekes, aki a Periszkóp, majd a Skála együttessel, illetve szóló énekesnőként is sikereket aratott (a közösségi médiamegosztókon máig keringenek korai, saját felvételei, melyek igazán megérdemelnék, hogy egy válogatás LP-n újra megjelenjenek).

A Gyöngéden szerzőjeként is ismert Váradi Zsuzsa szövegével 1981-ben már rögzítésre került egy duettjük, a You don’t bring me flowers magyar változata, melyben a mintaképük Barbra Streisand és Neil Diamond párosa volt. A következő Korda-albumokon már rendre megjelentek duett felvételek is, melyeket nagyon megkedvelt a közönség. Így a Nézz rám és énekeljünk és különösen a Válassz ki egy csillagot már egyre inkább Korda-Balázs albumok, utóbbin már négy közös felvételük hallható, egyebek mellett a Mamma Maria, a Ricchi e Poveri olasz europop formáció friss muzsikája, melyhez természetesen Vándor Kálmán írt Kordáékra szabott, kedves szöveget.

De az igazi „Korda-Balázs” 1986-ban született meg, a Forró éjszakák című hanglemezzel, amely a magyar hanglemezkiadásban is kiemelkedő, több mint 300.000 példányban fogyott el. Ma már ez a lemez egy igazi retro ereklye, Jugoszláviáról szóló nyári slágerrel és Forma-1-es dallal, az első Hungaroring évéből. Az ettől kezdve megjelenő lemezeken már az egyenrangú duettpárost hallhatjuk, bár külön-külön is megőrizték művészi arculatokat (Kordától jelennek meg válogatásalbumok, például a korai 60-as évek „elfeledett” dallamaival – és sok-sok évvel később Balázs Klárinak is jelent meg külön albuma). Természetesen a közös albumokon is énekelnek külön-külön is.

A duettekkel sikerült egy új arculatot, hangulatot vinniük a magyar könnyűzenébe. Fel sem merült, hogy a Záray-Vámosi házaspár sikerfelvételeit ismételnék meg, pláne nem, hogy őket másolnák, bár egyfajta tisztelgés jellemző a korábbi (és a Vámosi 1997-es haláláig aktív), legendás pár felé. A Korda-Balázs (vagy alfabetikus sorrendben: Balázs-Korda) páros talán kicsit forróbb, lendületesebb duetteket énekel, europop hangzással, számos olasz ihletőforrással és világslágerekkel.

Az albumok, hazai turnék mellett külföldiek során csiszolódtak össze, az amerikai, kanadai, ausztrál magyarság kedvenceivé váltak. Közös alkotásuk nemcsak a könnyűzenei dalkincs, de egy szálloda is, a Korda Villa (Hotel Villa-Korda), amely a rendszerváltás időszaka óta része a budai II. kerület világának.

All-in – jelenkori kalandok

Azt kár találgatni, mi lett volna Korda Györggyel, ha azon a bizonyos balatoni turnén nem találkozik össze Balázs Klárival. Meglehet, hogy énekelne még, ahogy idős pályatársait is hívják még egyszer-egyszer fellépésekre (az egész könnyűzenei mezőnyből ma ő a legrégebbi magyar énekes, 2024-ben 66 esztendeje áll a színpadon). Az viszont biztos, hogy a házaspár együtt bír annyi energiával és lelkesedéssel, egymásra ható lendülettel, hogy új és új kihívásokban láthatjuk őket.

Így lett az örökifjú sztárpárból celeb is, a magyar bulvársajtó állandó szereplője. Korda Györgyöt több filmben is láthattuk cameo szerepben (a legismertebbek a Magyar vándor, ahol Mátyás király udvari énekesét alakítja önironikusan – és a Pappa Pia, ahol a dunaparti csónakházról énekel a Nagy Feró karaktere köré épülő moziban). Az ezredfordulótól állandó szereplői a különböző ifjúsági fesztiváloknak és a Diáksziget fesztivál különböző mutációinak. Itt lehengerlő szeretettel találkoznak. Ez meglehet, hogy az első években valamiféle gunyoros, generációs rácsodálkozás is volt a fiatal közönség részéről – ahogy az egész Táncdalfesztivál-sátor jelenség egy játékos búcsú a szülők, nagyszülők zenéjétől, a huszadik századi popkulttól -, de nem keverném össze az antisztár kultusszal, amikor a fiatalok, a különböző internetes közösségek idősödő, önjelölt sztárokat kaptak fel, ajnároztak. Ez a közönségréteg is érzékeli az idős dilettáns és a sok évtizedes tapasztalattal rendelkező profik közötti különbséget: Korda-Balázsban pedig természetesen a vérprofi, de az ő szemükben veterán előadókat tisztelik. No meg azokat az örökzöldeket várják, Mamma Mariától a Lady N-ig és a Reptérig, melyek ma már minden buli, lakodalom, party elmaradhatatlan számai.

Kordáék azért több lábon is állnak. Korda legendás pókerszenvedélyét becsatornázta a pókerközvetítések világába, a lassan két évtizede folyó Texas Holdem közvetítések során többek között Horváth Jánossal, Para Kovács Imrével és persze Balázs Klárival is közvetített, különös átéléssel, humorral emberközelivé hozva egy részben logikai- részben szerencse alapú játékot. Iskolát teremtett ezzel, hiszen nem kis feladat egy pókerhez hasonló sportot televízión közvetíthető showvá varázsolni. (Mindenkinek ajánlom egy Pilu nevű alkotó mixét – Király vagy kilences -, melyet Korda közvetítéseiből vágott össze: az énekesi intonáció és a sok évtizedes kártyatudás egyvelege révén lett Korda pókerközvetítése műfajteremtő.)

A népszerű házaspárt számos TV-műsorban is láthattuk – a legjobban sikerült ezek közül a Kordáék a Föld körül című utazási show volt, ahol Oroszországban és különböző egzotikus helyszínen nevethettünk együtt a páros kalandjain. A legmókásabb évődéseket persze a balatoni helyszínen produkálták…

Korda, a nemzeti intézmény

Amikor 2005-ben új CD-je jelent meg a művésznek Napfény kell a Világnak címmel – a 70-es évekbeli Napfény kell a virágnak lemez r betűjét cserélték l-re, így lett a virágból világ… - egy kritikát írtam a Lemezbörze című lapban. Ott még Korda pályájának folytatását nyitottnak láttam. A figurában benne van a hálás paródiakarakter is – hiszen jól tűri, amikor humoristák, köztük Nacsa Olivér kifigurázzák -, de benne van a nemzeti intézmény ígérete is.

Örömmel látom, hogy ez a pálya az utóbbi irányba kanyarodott. Tony Bennett „Amerika daloskönyvét” énekelte azokkal a jazz standardokkal, amelyek az amerikai könnyűzenei kultúrát naggyá tették, amelyekből a későbbi zenei műfajok és zsánerek sokasága kifejlődött. Itt az idő Korda magyar daloskönyvének is, hiszen a magyar tánczene, melynek hagyománya – és a táncdalénekes megnevezés – emelt fővel vállalható, szintén okot ad válogatásokra, tisztelgésekre, feldolgozásokra, újraértelmezésekre.

S közben Korda budapesti intézmény is lett: 2019-ben Budapest díszpolgára lett a 80 éves előadóművész. Valóban vérbeli pesti karakter ő. Előttünk van, ahogy a Két név egy bérház oldalán-t énekeli, bejárva Budapest színtereit (fekete-fehér felvételen) – fülünkbe cseng az Autózás a városban című dal, a füstös, mégis szerethető város dugóiban bosszankodva is felvidít, ha meghalljuk. 2023-ban pedig a második kerület – a művész házaspár lakhelye – ítélt díszpolgári címet a Korda-Balázs házaspárnak.

A szakma Fonogram-életműdíjjal fejezte ki nagyrabecsülését a Korda-házaspár iránt. Az MTVA Csináljuk a fesztivált! népszerű műsorfolyamában Kordáék zsűritagok, a Lady N pedig az Évszázad slágere lett – a Reptér című dal pedig a Tik-tok korosztály körében lett kirobbanó sláger, miközben a Liszt Ferenc Repülőtér számára olyan himnusszá vált, hogy a reptér viaszfiguraként tervezi megörökíteni a 2024-ben 85 éves Korda Györgyöt és elválaszthatatlan szerelmét-házastársát-alkotótársát.

Dob utcától a Budapest Arénáig – ez egy igazi budapesti történet, amely reméljük még sok újabb fejezettel és dallal bővül, a közönség örömére. Vigye sok-sok LP-re a magyar tánczene nemzetközi piac számára is érdekes daloskönyvét, hiszen:

Virágesőben világelső.